Komposztálás

Publikálva: 2021.05.18.

A termőtalaj olyan, mint a persely: amit kiveszünk belőle, azt előbb-utóbb vissza is kell tenni, különben kiürül. A növénytermesztés kémiai értelemben a termőtalaj anyagraktárainak folyamatos kipakolását jelenti, a komposzt visszajuttatása pedig a kivett anyagok pótlását. Gyakorlatilag minden növényi eredetű háztartási hulladék komposztálható, a kávézacc például önmagában, mint nitrogénforrás és mint komposzt-alapanyag is használható. Eközben pedig a komposztálás hozzájárul a háztartásban képződő hulladékmennyiség csökkentéséhez, és ezzel a hulladékkezeléshez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás mérsékléséhez is *.

A komposztálás könnyen megtanulható, és nem csak a kertes házban élők kiváltsága: kapni és készíteni is lehet olyan kézi komposztálókat, amelyek akár egy kis belvárosi lakásban is komfortos, szagtalan megoldást jelentenek (a képződött komposztot pedig kert híján virágládában, a ház előtti virágágyásban vagy egy közeli parkban is elhelyezhetjük). Egy köbméter szerves háztartási hulladék kezelése 450 kilogramm üvegházgáz-termeléssel jár, komposztálással viszont ez az érték nullára redukálható.

A komposztálás lényege, hogy szerves, főképp növényi hulladékból egy tápanyagokban gazdag humuszos közeg képződik a korhadásnak nevezett lebontó folyamatok révén, mikroorganizmusok segítségével. A komposztba nem kerülhet állati eredetű maradék (kivéve a tojáshéjat), beteg növényi rész és semmilyen nem szerves hulladék. Fontos a humuszképződés szempontjából a komposzt nedvesen tartása, illetve – a komposztálási folyamat időigényének csökkentése végett – az időnkénti átforgatása is.

Aki sem a kertben, sem az otthona falai között nem tudja megoldani a komposztálást, használhatja erre a célra az egyre elterjedtebb közösségi komposztálókat is.

*Az energiahasználat elsősorban az évmilliókkal korábban élt állati és növényi szervezetek maradványiból képződött fosszilis tüzelőanyagok elégetésével járul hozzá a földi életfeltételek rontásához. A füst szén-dioxid-tartalma a légkörben üvegházhatású gázként viselkedve fokozza a felmelegedést. Nem ártalmatlan ugyanakkor a füstgáz többi összetevője sem: az égéstermékek számos légúti és daganatos megbetegedés okozójaként ismertek. Hasonló a helyzet az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek esetében is. A cigarettafüst szintén tartalmaz szén-dioxidot, de emellett közel száz olyan egyéb égésterméket is, amelyek bizonyítottan ártalmasak a dohányzóra és a környezetére is. Az égés és füst nélkül működő alternatívák használatakor lényegesen kevesebb káros- és potenciálisan káros anyag szabadul fel, mint a hagyományos dohánytermékek estében. Hiteles, megbízható forrásból történő tájékozódással és a megfelelő alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívák kiválasztásával nagy lépéseket tehetünk az ártalomcsökkentés útján.