Személyes fogyasztás, mindennapi luxusfogyasztás

Publikálva: 2021.05.18.

A vegetáriánus vagy vegán étrendnek alacsonyabb a szén-dioxid kibocsátása, mint a húsevésnek, a bioélelmiszer környezet- és klímakímélőbb, mint az intenzív gazdálkodásból származó, a helyben termelt klímabarátabb, mint amit távolról szállítanak, a szezonális jobb (nem csak a klíma szempontjából), mint az üvegházi vagy a primőr*. Egy poharas gyümölcsjoghurt csomagolásának és beltartalmának előállításához legalább egy nagyságrenddel több (azaz minimum tízszer annyi) energia kell, mit amennyi magának az élelmiszernek az energiatartalma. Ekkora pazarlást a természet soha nem hagy büntetlenül: az ilyen és ehhez hasonló túlfogyasztások árát fizetjük meg a klímaválság formájában.

Ha mindent végiggondolnánk és kiszámolnánk, alighanem radikálisan átalakítanánk az életvitelünket. Ki gondolná például, hogy az előállítási költséget tekintve egy fémdobozos üdítőital csomagolása legalább háromszor annyiba kerül, mint az ital, amit megiszunk belőle? Vagy azt, hogy egyetlen, nagyobb forgalmú e-mail postafiók éves szén-dioxid kibocsátása a 100 kilogrammot is elérheti? Természetesen nem az a megoldás, hogy nem e-mailezünk, de a fölöslegesen futó alkalmazásoktól, vagy a bekapcsolva hagyott számítógéptől biztosan el tudnánk tekinteni. És persze ott vannak a tételek között a „hétköznapi luxus” olyan megnyilvánulásai is, mint a pizzarendelés (esetleg több liternyi üzemanyag árán), a gyorsan változó divat állandó követése, az impulzusvásárlás, vagy éppen a szolárium – nem gondolnánk, de a tudósok kiszámították: ezek együttesen közel annyit tesznek hozzá az éves kibocsátásunkhoz, mint a fűtés. És nem az a valódi kérdés, hogy megengedhetjük-e maguknak, hanem hogy van-e annyira fontos, amekkora környezeti ártalmat okoz.

Az egyik legnagyobb hulladéktermelő a divatipar „fast fashion” ágazata, illetve az a jelenség, hogy bizonyos ruhadarabok néhány hónapi használata után a színük, a gombolásuk vagy más, a használat szempontjából jelentéktelen tulajdonságuk miatt úgymond kimennek a divatból.

Svédországban a ’90-es évek óta léteznek olyan bolthálózatok, illetve a hagyományos boltokban olyan sarkok, ahol a megszokott termékeket csomagolásmentes verzióban lehet megvásárolni. Ezek a lehetőségek immár Európa más részein, így Magyarországon is megjelentek. De a választék korábban is lehetővé tette, hogy a vásárlók a kisebb környezeti ártalommal járó terméket válasszák: a visszaváltható ebből a szempontból előnyösebb az eldobhatónál, a tartós jobb az egyszer használatosnál, a lebomló papír hasznosabb a környezetet sokáig terhelő műanyagnál.

*Az energiahasználat elsősorban az évmilliókkal korábban élt állati és növényi szervezetek maradványiból képződött fosszilis tüzelőanyagok elégetésével járul hozzá a földi életfeltételek rontásához. A füst szén-dioxid-tartalma a légkörben üvegházhatású gázként viselkedve fokozza a felmelegedést. Nem ártalmatlan ugyanakkor a füstgáz többi összetevője sem: az égéstermékek számos légúti és daganatos megbetegedés okozójaként ismertek. Hasonló a helyzet az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek esetében is. A cigarettafüst szintén tartalmaz szén-dioxidot, de emellett közel száz olyan egyéb égésterméket is, amelyek bizonyítottan ártalmasak a dohányzóra és a környezetére is. Az égés és füst nélkül működő alternatívák használatakor lényegesen kevesebb káros- és potenciálisan káros anyag szabadul fel, mint a hagyományos dohánytermékek estében. Hiteles, megbízható forrásból történő tájékozódással és a megfelelő alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívák kiválasztásával nagy lépéseket tehetünk az ártalomcsökkentés útján.